Eltelt a leansanity program kilencedik hete is. Kívülről nézve már látom a pozitív részét is, de volt buktató októberben bőven. Elestem, felálltam, megtanultam, megyek tovább.

Tisztán enni egy dolog. Edzeni egy másik. Melózni a munkában és otthon, közösséget építeni a következő. Támogatni a szeretteid: alap! Tanulni nyelveket már kis extra, nagyon szereted. Aztán szocializálódni…. hm következő. Magánéletről meg még minig csak álmodom 🙂 De mindezt együtt… huha. Lehet sok? Október hónap megtanított arra, hogy nem szabad mindent gyorsan és egyszerre akarni. Lépésről lépésre kell haladni, és eléred a célt.

Októberre azt hittem túl vagyok a szénhidrát csökkentés miatti holtponton, de aztán rájöttem, hogy továbbra is fokozottan igénylem a pihit és ezt meg is kell adjam magamnak. Reggel már nem vagyok képes felkelni, az edzéseket estére tettem. Jól is megy, most a bemelegítés mindig HIIT mert elegem van a futópadból 🙂 A végén pedig szoktam ugrálókötelezni is. A jó zene is segít változatossá tenni az edzéseket. Vicces, hogy menniyre szerteágazó a zenei ízlésem. DJ T.L.A house mixei vagy a rapzene is belefér 🙂  PIPA

A kajázás is szuperül megy. Vittem a kis clean csomagjaimat Erdélybe is a csapatépítőre. Meg kell mondjam, hogy a saját készítésű energiaszeletek és proteinszeletek olyan löketet adtak a hegyen, hogy bírtam végig a túrát. A főzést annyira redukáltam amennyire nagyon muszáj, igyekszem gyorsan elkészíthető kajákat összedobni. Kipróbáltam az Absorice új ízeit is, és amennyire nem szerettem az eprest ízeket, most ez a kedvencem! PIPA

A főzés mellett a másik házi feladatom, hogy készüljek a brit CAE nyelvvizsgára és tanulom a hollandot is. Heti 3 nyelvóra, 4 edzi, főzés itthon, munka, együttműködések keresése már csak nagyjából pipa. A holland órákra nem tudtam akkora odaadással készülni, így krokodil könnyek közt, de ezt most félre kellett tennem.

Szeretteink és szociális élet. Amikor a szeretteidet szenvedni látod, az rád is kihat, közben kifele igyekszel úgy tenni, mintha minden rednben lenne. Az viszont nem csak álca a részünkről. hogy Bogi meg én nagyonjó testvérek vagyunk. Nagy áldás, hogy együtt lakhatunk, és alakíthatjuk a kis jövőnket. De amikor azt látom, hogy a húgom csak fizikailag létezik mellettem, baja van, és nem tudok segíteni, az bizony stresszes helyzetet eredményez, amivel harcolni kell. Majd ő leírja a részleteket, de annyit leírhatok, hogy az október kemény volt nagyon.

A holland elvesztését akkor kudarcnak éltem meg. Mindenben helyt akartam állni, normális eredményekkel. Aztán jöttek a stresszes szituk, a fáradékonyság, aminek egy kicsit szétcsúszott szombat este lett a vége. Meglátogattak a barátnőim és mentünk az éjszakába. Barátom zenélt, a Dobozban tánciztunk reggel ötig. Be kellett látnom, hogy amit nem gondolok sok piának, az egy cleaneater számára sok!!! Másnap délután négyig nem tudtam felkelni. Bármit próbáltam enni, kijött. Víz, C vitamin, kenyér, minden. Szerintem ha a gyomrom tudna beszélni a következőt vágta volna a képembe:

“ha így kib.szol velem és ilyen sokknak teszel ki engem is, ne gondold, hogy úgy táncolok, ahogy te fütyülsz” Közhely tudom, de gyerekek, a testük tényleg egy jármű. Ha nem töltjük bele, ami a működéshez kell, akkor nem fog célba vinni. Tudja ő mi kell neki, ha nem kapja meg gyengék leszünk. Én biztos nem engedek meg magamnak még egy ilyen kilengést, meg haszontalan időt másnaposan fetrengve.  Régen jobban bírtam, de a régi magamat is felpofoznám most, ha most látnám.

Mindent összevetve, ha kívülről nézem az eseményeket látom, hogy minden céllal történik. A hollandot a óz anyanyelvi barátaimnak köszönhetően nem kell feladnom teljesen, a CAE a cél most tanulás fronton. Ami pedig az áttáncolt szombat estét illeti, rengeteg bókot kaptam, és ha nem mentem volna emberek közé, csak a terem meg a munkahelyem és az otthonom háromszögében mászkálnék, bizony begolyóznék. Minden tiszteletem a versenyre készülők mentális erejéért! Ezeket a buktatókat is meg kellett élni, hogy rájöjjek mi a jó nekem, és energiát kapjak a következő 5 héthez, ami még vissza van. Minden attól függ, hogy hogyan tekintünk az adott eseményre. Én hálával.

A számok még igy is szépen alakulnak, kilóban annyira nem mint centiben. És amikor már az edző is azt mondja hogy szépen alakulsz, azt hiszem, az az igazi felemelő érzés! ❤ Valamelyik héten pedig egy csaj is végigmért az öltözőben 😀 másik jó visszacsatolás.

Megyek tovább, márcsak pár hét! Maradjatok velem, sokat jelent, hogy olvassátok a blogot, és nagy erőt adnak a kommentek itt is!