Lement két hónap a tervezetten tervezetlen saját endomorf programomból. No de hogy is alakult a dolog? Úgy gondolom eddig sikeres, amit egyelőre a jó közérzetemen, és a ruháimon tapasztalok. Írtam ezt az első hónap után, akkor még nem tudtam mi vár rám.

Legsikeresebb időszakomat anno az Insanity program biztosította. Amikor a programot csináltam, suliba jártam, akkoriban született meg az oldal, mert volt időm mindent lefőzni, és posztolni, tápértéket számolni. Más dolgom nem is volt csak tanulni, jól edzeni, jót kajálni. Na hát ez annyiban más, hogy már dolgozom, ennek kapcsán utazok, készülök, stb. Tehát kevesebb az idő, és csúsznak az ütemtervek. Ezért döntöttem úgy, hogy napi hangulathoz/energiához/kajáláshoz igazítok.

Az első hónap így alakult:

13 féle edzés, szemezgetve a kedvenc beachbody videókból, némi kondival és futással fűszerezve. Edzésnapokat tekintve gyakorlatilag 4 nap edzést követően jött egy pihenőnap, vagy aktív pihenőnap. De előfordult, hogy egyéb programok miatt kellett pihennem akár 3 napot is. (szüreti fesztivál, néptánc fellépések, színi előadás). De ezek nem feltétlenül tekinthetők pihenőnapnak, hiszen reggeltől másnap reggelig tartottak, nem kis terheléssel, és persze feszülten figyeltem a kajálásra.

Az edzés:

A programban helyet kaptak: Shaun T – Insanity, Insanity-Asylum, és Focus T25 edzései, Chalene Johnson – ChaLean-Xtreme programjának pár gyöngyszeme, Tony Horton – P90x3 programjából a kedvencek. Saját lábnapjaim, és futás is. Igyekeztem úgy válogatni, hogy főleg kardió alapú edzések legyenek, legyen benne agility, erősítés, és nyújtás is. Külön hasat csak ritkán iktattam be, hiszen ezek többnyire kombinált programok, és a jó kivitelezés kiválóan formálja a has izmait is. Általában úgy jött, hogy 3 kardiósabb nap után jött egy erősítés, majd egy pihenő, aztán erősítővel kezdtem, majd kardió, és nyújtás. De itt minden erősítő programban is van kardió. Mert endomorfként ez elengedhetetlen.

Kajálásban:

Délelőtt és kora délután korlátolt mennyiségű szénhidrát, az is összetett, és fokozatosan adagolt,  mert munkám miatt szükségem van az energiára, nem beszélve arról, hogy este tudok csak edzeni. Késő délután és este ezért több ch-t vittem be, mert edzés előtt kell a löket. Ami fejtörést okoz: az esti csomagolás közbeni kóstolgatás. Össze tudok kóstolni egy teljes étkezésnyi kaját. Megoldás: több napra előre csomagolni mindent. Nem véletlen, hogy mindent üvegekből, meg dobozokból eszek. Reggelimben is helyet kap a tejsavófehérje, és edzés után is.  A LifeT!lt Isolatum nagyon jó barátom lett, mert fantasztikus íze, kiváló összetétele elegendő kiegészítésnek bizonyul.

Tükör:

Barát, és nem ellenség! És itt nem a pózerkodásra gondolok. Hanem arra, hogy igenis kell a tükör magunk elé edzés közben. Segíti a fókuszt, a gyakorlatok helyes kivitelezését, és ez által a látványos formálódást. Önkontrollban is sokat segít, mert ha elgyengülnék, és belenézek a tükörbe, máris csinálom tovább. Mert edzés közben nem jó magamat állva látni, mikor az agyam, a testem a mozgásra van beprogramozva.

Challenge a challengeben:

A saját kihívásaim. Mint anno az Insyt is, ezt a programot is egy olyan időszakban kezdtem el, amely próbára tesz. Ugyanis a programom közben csupa olyan szabadidős vállalásom volt, ami bizony normális esetben nagy zabálással, vagy italozással járna.

Ilyen volt a szüreti fesztivál, ahol felvonulóként, táncosként és szokás szerint hangulatmesterként kellett helyt állni. Hmmm… azért le szoktak csúszni azok a fröccsök a felvonulás alatt, meg az esti buliban is. Na ez most kimaradt. A felvonulásra a saját otellószőlős zöldteás turmixomat vittem meg zabkekszet, a batyusbuliba minimális szénhidrátos pulykafasírtot, Probody kenyeret, és bazsalikomos túrókrémet. Jó tanulópénz volt ez is, mert úgy felpörgettem magam, hogy még úgy is, hogy hajnali 4-ig buliztam csak három óra alvásra voltam képes. Az eredmény pedig az lett, hogy úgy éreztem magam mintha másnapos lennék. Így ez két nap kihagyást eredményezett. (bár ebből az egyiket ugye végig ugráltam, táncoltam).

A másik ilyen alkalom a Csókos Asszony búcsúelőadása volt. A programom oka. Mert bár fantasztikusan sokat köszönhetek a szerepnek, a társulatnak, a vezetésnek, a bohémélet kifogott rajtam. Készülés-előadás-ünneplés. Önkormányzati bulik, szülinapok, és máris minden nap ünnep! A saját démonaimmal kellett küzdenem. Előre csomagoltam, mint hétköznap. Reggel 9-től délig a sminkben és a fodrásznál ültem. Délutáni beéneklés után hangszáltágító pálinkaosztás. Az az egy bizony lement Nekem is. Bár már napok óta éreztem, hogy fáj a torkom, ez az előadás sikerült talán a legjobban éneklés szempontjából. A közérzetem jó volt, mert úgy léphettem színpadra, hogy jól érzem magam a bőrömben, és volt pár új jelmez kiegészítőm is. Bár furcsa borzongás fogott minden alkalommal mikor kijöttem a színfalak közül. Na az volt a láz. A második felvonásra 38 fokos lázzal lavíroztam a reflektorfényes meleg színpad, és a sütét, hűvös backstage között. Érdekes mód éreztem, hogy lázas vagyok, ezért elkezdtem szépen szénhidrátot tölteni. Mert kellett az energia. Végig is csináltam az előadást. Mikor hazamentem megittam egy Aspirin-C pezsitabit, és lejjebb is ment a láz. Elmentem a díszvacsorára. Gyakorlatilag csak szénhidrátot ettem, persze nem süti és finomított formában. Majd éreztem, hogy megint szökik fel a hőm, és haza is pucoltam. Másnap 38, következő nap 39 fokos lázzal természet anyánk gondoskodott arról, hogy pihenjek. Természetesen emelt ch, vitamin és folyadék bevitellel, maximális pihenéssel, kiböjtöltem a betegséget. Betegség alatt nyista fehérje, mert az a baktériumok melegágya. Komplex szénhidrátok, és főtt ételek, meleg italok kellenek ilyenkor. Ekkor még meg sem fordult a fejemben, a lebetegedésem kicsit pszichés is. Ez alatt az idő alatt eldöntöttem, hogy munkahelyet váltok.

A következő, és hónapzáró kihívás a Falunap. Bár itt ugye nem kellett félnem a kajálástól, mert anyukánk fitness búvártúrósa, és a jól bevált pulykafasírt, illetve a saját lazacos csigám (ami a kakaós csiga, új töltelékkel) remekül megállta a helyét. Ebben a kihívás az, hogy úgy kell állnom egész nap a helyi borok standjánál, hogy magam nem igazán tudom kóstolni a borokat, pedig nekem ez is egy másik vonalam. És igaz, hogy csak egy-egy kortyról van szó, de sok kicsi sokra megy. Az meg aztán még többre… Aztán a nagyjából kipihent betegség, az akkor már lappangó krónikus stressz okán jött a maximális felszabadulás, amit orbitális buli követett, ami akkor jó volt, másnap kevésbé.

Egy szó mint száz, hetek óta nem volt szabad hétvégém, nem volt időm rekreálódni. Még úgy sem, hogy nekem ezek a programok szabadidős tevékenységek, de sok plusz energiával járnak. Olykor túl sokkal. Pedig az energiámra elsősorban a munkámhoz van szükségem, másodsorban a saját testi és lelki épségem fenntartása, karbantartása miatt. Kimerültem, szellemileg, testileg egyaránt. A feltöltődés most a szünet, a pihenés, aktív pihenés. A program maga nem fárasztott, mert napirendhez alakítottam. Ez benne a szép. De mind hiába, ha a lélek tépett. Aztán másnap -ami igaziból már harmadnap volt- felmondtam. (hirtelen felindulásból, és úgy h még semmi más nem volt kilátásban, ez szülte a további feszkót)

Innentől kezdve kezdtem tapasztalni a krónikus stressz összes tünetét magamon. Erre persze csak akkor jöttem amikor már rendbe jöttem. A krónikus stresszre az egyetlen megoldás ha ez egyén kilép az adott élethelyzetből. Erre a háziorvosom hívta fel a figyelmet. Felmondásomat követően, a rosszullétek, az álmatlanság melletti túlpörgés kiszipolyozta minden maradék energiámat. jöttek az emésztési zavarok folyamatosan, alvászavar, migrén, depresszív hangulat. Hiába tartottam az edzést, hiába tartottam a kajálást. Endomorf vagyok. Az endomorf a stresszre, hízással reagál. Nem csaltam, de visszafejlődtem. Miért? Mert bár éreztem az energiát az edzéshez, -amikor meg nem akkor ütöttek a lakótársak- a testem, a lelkem kimerült. Nem működött. Hála az égnek kb 5 nap alatt találtam új munkát, és amint vége lett az átmeneti rossz időszakomnak kis pihenést követően jött a vízválasztó. Átálltam régi üzemmódba. Tehát bedobtam a legdurvább edzéseket, aztán jött a FittAréna, igazi motivációs löket. Másnap már az új munkába kezdtem. Na megint beszokni valahova, új életritmus, munkaidő. Nomeg a gyakornoki program. Igen. Sok a teendő, sok a meló, sok a gyerek, de ezért választottam a pályát. Mellettük kiélhetem a kreativitást, szükségem van a rendszerre, amit beviszek az életem más területeibe is. A munkahely közel van, bringázhatok, sétálhatok is. A munkaidő normális, és váltott műszakban vagyunk. Ez kedvező ha az edzést és a blogolást is nézem. Egyik héten kora reggel, másik héten este edzek. Így változatos a táplálkozásom is, és az anyagcserém is rendszerbe kerül. Ez kedvez az endomorfságomnak is, hiszen a monotónia nem viszi előre az endomorf alkatot. Mit is jelent ez? Azt, hogy célszerű az edzésben is A-B hetet bevezetni. Mindennap legyen kardio, de néha egészüljön ki erősítéssel, nyújtással. Az 50. napom volt a vízválasztó, mikor “lábra álltam”. Jelenleg a 82. napnál járok, jól tartom a kajálást, és várom, hogy mit hoz a következő pár hét. Én ráálltam, dolgozni fogok keményen, és a kajálással persze nem lesz gond 😛 De ami a legfontosabb egy pillanatig sem engedtem meg magamnak azt érzést: “feladom” ! Az nem én vagyok, ahhoz túl sokat dolgoztam már. És persze, hogy lelki világom egységbe kerüljön kellett hozzá a hitem a rendesen. Mert hinni kell a jóban, és előre menni. A negatív tapasztalat megmutatta, hogy ne. És máris gördültem tovább. És újra jönnek az igenek. Most is maxozok, szépen fogyok, formásodok. Nomeg készülök az Insy max-ra. az új esztendő kihívására! 😉

“Csak akkor vagy jóban a világgal, mikor jól érzed magad saját magaddal.” /Oneness Univ. /