A tél közepén, január végén tartottuk az egészséghetet az oviban. Ez egy rendhagyó hét, amelyen az egészséges életmódra nevelés fokozottan előtérbe kerül, és annak egy nagyobb témájával foglalkozunk. Ez alkalommal a táplálkozáson volt a hangsúly, persze sok egyéb téma mellett. Na, hát a Cleasnanity óvónénijeként nyilván szárnyaltak a gondolataim, tódultak az ötletek. Táplálkozás látástól vakulásig, táplálkozási piramis, játékok, újdonságok, közös sütés, mozgás minden nap, és alapanyag ismeretek. No de nézzük csak meg, hogy is nézett ki a hét.

A legtöbben azt gondolják, hogy a tudatos táplálkozást nem lehet átadni a gyerekeknek úgy, hogy meg is értsék. Hát dehogynem! Csak át kell menni gyerekbe. Részemről mondjuk, egy hónapig is tarthatna egy táplálkozás projekt, akkor sem tudnám kimeríteni.

A hét első napján a megnyitó program egy előadás volt a szülőknek. Mint gyermektáplálkozásból is kiképzett fittóvónéni, a mindennapok apró praktikáival készültem. Költséghatékony, egészséges receptekkel, ötletekkel, és adtam némi képet a gyerekek tápanyagszükségletéről, nomeg ízelítőt a tiszta étkezésből. Szó szerint. Ugyanis kóstoló falatokkal is készültünk. Egészséges, és tartalmas szendvicsrémekkel vártuk a vendégeket. Az előadás anyaga természetesen felkerül ide is.

A mi csoportunkban a következőképpen ment az egészséghét: az első nap ráhangolódással, beszélgetésekkel telt, csoportosítottuk az ételeket, halmazoltunk: gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék, hüvelyesek, húsfélék, zsírok és tejtermékek. Itt sok sok új fogalom előkerült, de a gyerekek fogékonyak az újdonságra, és bizony szerették gyakorolni a szavakat. A különböző csoportokat megvizsgáltuk, kiveséztük mivel melyik étkezéskor találkozunk. Rajzoltunk és színeztünk, ki is vágtuk a munkákat, amiket felragasztottunk a piramisra, a megfelelő helyre.

Második napon megvizsgáltuk a piramist: magát a háromszöget is, és felbontását. Megnéztük, miből van rajta a legtöbb, miből a kevesebb, és arányaiban miből van ugyanannyi. A gyerekek alapvetően tisztában vannak azzal, hogy sok zöldség és gyümölcs kell, így megfogalmazták, hogy valószínűleg ezért van az alján a piramisnak, mert a háromszög ott a legszélesebb. Így aztán rájöttek arra is, hogy ami a piramis tetején van, abból bizony kevesebb kell. (hozzáteszem kicsit módosítottam a piramison, mert adaptáltam gyerekekre. Nekik ugyanis kicsit más a szükségletük mint nekünk, például nekik vigyázni kell a hüvelyesekkel, viszont több tejtermékre van szükségük) Ezen a napon meghallgatták Fáradt Flóri meséjét, aki egy fiú aki nem evett eleget, ezért elég fáradékony volt, és nem tudott sokat játszani, rohangálni, feladta a versenyeket stb. Aztán találkozott FittiKittivel, a jótündérrel, aki megsúgta neki, hogyan lelhet barátok, társakra, és hogyan lesz erős, hogy tudjon csatlakozni a játékokba. És mindenféle finomsággal megkínálta. Mert igen jó hogy tudják mi a egészséges, de hangsúly legyen a miérteken. Azért mert, energiát ad, mert frissen tart testileg lelkileg, mert finom 🙂

Szerdán, a hét közepén volt a foglalkozások csúcsa, és talán a hét legnagyobb élménye: a közös sütés. Ekkor sütöttük a CLEANGYÓT 😀 Tehát a kígyórétes alternatív változatát. És ezen a napot adtam kézbe a „Töltsd meg a tányért” társasjátékok. Ami külön blogposztot fog kapni, meg valami kinyomtatható változatot felteszek majd, mert elég jó lett, több korosztály számára is megfelelő, önellenőrzős, szabályjáték, amelynek során a gyerekek megismerik a tányérdiagramot, azt hogy miből mennyit kéne fogyasztani egy étkezés során, számlálnak, nem csak lépést, hanem pontokat is hetes számkörben, gyakorolják és használják a piramis alkotóelemeinek kifejezéseit, és egymás munkáját is segítik.

És miután már jól megismertük a piramist, a tányérdiagrammot, és játszottunk is sokat az alkotóelemekkel, itt az ideje, hogy süssünk valamit, amiben a piramis majdnem összes eleme szerepel. (jó kivéve a húst, de benne a tojást, meg hát a hüvelyesek.. de végül is ott a kakaó 😀 sáláláááá de király vagyok.) Tehát a cleangyó: a tésztája túró alapú, teljes őrlésű liszttel, a krém az epic banános avokádós csokikrém zabpehellyel. Előtte persze megvizsgáltuk a hozzávalókat egyesével, milyen a színe, szaga, halmazállapota, íze. Mindent megkóstoltunk. Megmértük miből mennyi kell, miből kell több vagy kevesebb, és miért. Arányaiban passzol-e a tányérdiagramra. Ha nem akkor miért nem, és akkor mennyit kéne enni ebből, hol lenne a helye? Közben énekeltünk mondókázunk, minden olyasmit amiben ételek, alapanyagok, vagy sütés főzés van. Aztán az avokádó megszáradt magjával lehetett játszani, a tojáshéjat kólába tettük, hogy megvizsgáljuk mi történik vele. Nagyon fontos volt, hogy mindenki kapjon feladatot, kóstolót, legyen benne a kezük a dologban. És bizony nagyon boldogan ették a finomságot ami egészséges is volt, édesség is volt, és hozzáadott cukor nélkül.

Csütörtökön a mozgás volt a fő: ekkor jött az „agility tréning” A sütés-főzés adta élményből kiindulva fakanalakat használtunk. Mindenkinek jutott, és azzal tornáztunk, majd ügyességi pályát fektettünk le különböző testnevelés főgyakorlatokkal. A végén a gyerekekkel kitaláltunk egy játékszabályt a Tekeredik a kígyó gyerekdalhoz. A nap többi részében sárgaborsóból és lencséből ragasztottunk mozaik képeket: kígyót, evőeszközöket, fakanalakat, zsákokat minden csudát. Közben megismertük a hüvelyesek családját, türelemre, kitartásra nevelődtünk, és fejlesztettük a kezeink apró mozgásait.

Péntek volt a csodás lezárása a hétnek. A nagyok már önállóan is tudtak a társassal játszani,  ragasztották a mozaikokat, a babaházban sültek az egészséges sütemények, és főtt a csudafinom erőleves Flórinak. Majd előkerültek ismét a fakanalak, mindenkinek jutott, ismétlő dalos játék után ezekkel csináltunk ritmusvisszhang játékot, és a „Csicseriborsó, bab, lencse” énekes népi játékot ritmusütéssel kísértük. Ehhez készítettem csörgőket is: csicseriborsót, babot, és lencsét tettem fél literes pet palackokba. Megvizsgáltuk melyik milyen, milyen a hangjuk, és mi a különbség illetve miért. Ezután még énekeltem nekik egyet, és kanalakkal kísértem magam. Majd megettük a rétes maradékát. Aztán összekaptuk magunkat és a többi csoporttal együtt gyerekaerobicra mentünk a tornaterembe.

Egy ilyen hét jó alkalom arra, hogy a gyerekek megismerjék ez esetben például a táplálkozás alapjait, mert sokszor bizony ők viszik haza az okosságot. Nem kis tervezést igényelt a hét, de mindenképpen sikeresnek tartom, és a többi csoport munkáit megfigyelve, úgy gondolom, hogy jó alapot kaptak a gyerekek ahhoz, hogy a tanultak igénnyé váljanak, az egészséges élmények pedig tartósan benne maradjanak a fejükben 🙂