Van egy emlékem arról, amikor a holland barátaimnak kétféle rizottót készítettem a Balaton Sound alatt. Elég sokat álltam a konyhában, de remek ételeket tálaltam, imádták. Közben kérdezgették tőlem, hogy mi a fenének bajlódtam ennyit az étel elkészítésével és ők bizony csak azért főznek, hogy legyen mit enni, de alapvetően kevés örömüket lelik a konyhában töltött időben. Akkor még nem főztem olyan egészségesen, de már akkor lelkesen kísérleteztem. Eltelt 4 év, és már nehéz elképzelni az életet a főzés öröme nélkül. Ha kezetekbe került a Rekreáció magazin őszi száma, akkor ezt az írást már ismeritek. Ez ugyanis arról szól, hogy hogyan vezethetjük be az életünkbe a főzést, és ismertethetjük meg azt a környezetünkkel, és hogyan merítsünk belőle feltöltődést. Voilá!

„Jaj csak a konyhát ne!” „Túl meleg van, nem csinálom” „Menjünk inkább el valahová.” Sokszor hallani, ilyen kifogásokat. Tény, hogy a főzés olykor sok időt és energiát vesz el az embertől, de ha igazán egészségesen szeretnénk táplálkozni, magunknak és a családunknak örömet okozni, akkor nem árt, ha a kezünkbe vesszük az fakanalat. Mert a főzés is egy formája a rekreációnak. Olyan tevékenység amely, míg teljesen kikapcsol, izgalmas eredménnyel végződik, melynek utolsó lépcsője az egyén elégedettsége. Írásunkban sorra vesszük, miért jó nekünk szellemileg és fizikálisan, ha magunk főzünk.

A táplálkozás a napi tevékenységek keretét képezi. Nem mindegy, milyen tápanyagokat juttatunk a szervezetünkbe. A tiszta táplálkozás minden diéta és életmód program alappillére. Ez azt jelenti, hogy, száműzzük az adalékanyagokkal, színezékkel dúsított, sok összetevős, csomagolt termékeket. Ennek a legegyszerűbb módja, ha magunk készítjük el a vágyott ételeket, friss alapanyagokból, friss fűszerekkel. A mai rohanó világban ez azonban nem egyszerű. Emellett sokszor hallani, hogy az egészséges életmód egyhangú és unalmas. Ez máris több lépéssel hátrébb lök mindenkit attól, hogy energiát szánjon a főzésre. Pedig a főzésnek számos olyan vonzata van, mely testi és lelki vonalon is építően hat. Egy gyors friss fogás elkészítése akár egy fárasztó nap csúcspontja is lehet.

A főzés sok összetevős folyamat. Az alapanyagok megválogatásától, a menü összeállításán át, egészen a tálalásig, szeretettel, odaadással kell csinálni, izgalmak és feszengés nélkül. Ezért célszerű a saját örömünkre kezdeni. (Hiszen először a saját igényeinket kell kielégíteni, s mint rekreációs folyamat nem szólhat arról, hogy másoknak akarjunk megfelelni. Itt magunkra kell koncentrálni.) Aztán a családra, a barátokra. Azt szoktuk mondani, ha magunkra főzünk, teljesen mindegy, hogy néz ki az étel, ha finom. Így amíg csak saját célokra trükközünk a konyhában, ez az izgalmas kísérletezések időszaka lehet. Saját ízlésvilágot lehet kialakítani, megtapasztalni a nekünk megfelelő ízeket, illatokat, különböző textúrájú ételeket. Mivel a cél a kikapcsolódás, itt nincsenek határok, nem muszáj tartani a recepteket, jó alkalom, hogy szabadjára engedjük a fantáziánkat, kitapasztaljuk, a különböző alapanyagokat. A régi idők receptjeit újragondolhatjuk. Aztán egyre magabiztosabban lépünk a konyhába.

Innen csak egy lépés, hogy a család felé tárjuk innovatív receptjeinket. A szkeptikus szeretteinknek első alkalommal, nem is muszáj tudniuk, mi változott a menü összetételében Csak kívánjunk jó étvágyat. Ekkor már vélhetően nem kerül bizarr kinézetű étel az asztalra. Jobb esetben pedig a család is tapasztalta, hogy az elmúlt időben aktívabbak, frissebbek vagyunk. Hiszen a helyes táplálkozás mellett a konyhai sikerélmény is pozitív emlékeket rögzít, melynek hála magabiztosan tehetjük a jól megérdemelt ételt az asztalra.

Ezek után a fokozatosság elvével bevonhatjuk a barátokat, a családot, nem csak az étkezésbe, az ételek elkészítésébe. A közös étkezés, összehozza az embereket. A közös főzés pedig csapatot épít, és rendszert alakít a társaságban. Legyen szó 2 vagy 12 emberről. A feladatmegosztás mellett, össze kell hangolni az ízvilágot, az eltérő szokásokat. Nyitottsággal, tisztelettel és bizalommal kell egymás és a konyhapult felé fordulnunk. Így lehet eszmecserét folytatni, egymástól technikákat ellesni. Nem kell mesterszakácsnak lenni ahhoz, hogy jót alkossunk, csak bízni kell magunkban.

Talán a legnehezebb momentum, hogy a gyermekeinkkel megismertessük a főzés örömét, az egészséges táplálkozás alapjait. Számukra ugyanis minden az újdonság erejével hat. Kíváncsiságuk kimeríthetetlen, így minden apró kérdésükre tudnunk kell válaszolni. Nem lehet eléjük rakni kész nokedlit, vagy házi májast, mert a boltihoz képest fura színe van. Az alapanyagokat külön-külön meg kell ismertetni velük. Fontos bevonni őket a teljes elkészítési folyamatba, és minden részmozzanatról érthető magyarázatot adni nekik. Közben persze kóstoljanak, és ne maradjanak le a végéről sem. Ha elkészül a házi zabkeksz, nincs olyan, hogy „előbb edd meg zöldborsót”. Hiszen a saját keze munkáját várja éppen. A sikert, sikernek kell öveznie. És legközelebb a saját zöldborsólevesét is meg várni fogja.

Egy idő után a főzés „kínja” igénnyé válik, az egyéntől a közösségig. Mert kreativitást fejleszt, szolgálja a monotónia tűrést, építi a társas kapcsolatokat, a szervezési készséget. A főzés által kinyílik a világ, mert más kultúrák ételeivel akár a mi konyhánk is lehet Thaiföld, India, Kína, Amerika, Görögország, és még folytathatnám. Főzéssel minden ország, és minden évszak a mienk. A saját érdekünkben megéri, a család, a gyerekek, a barátok mosolyáért még jobban.